Információáramlás
Göncön állandó postahivatal létesült 1868-ban, ami rendszerezetté tette a kézbesítést és küldeményfeladást. A településhez Göncruszka, Hejce, Telkibánya, Zsujta és Abaújvár kapcsolódott közvetlenül a postahálózatban. Naponta közlekedő lovas küldönc járt a vasúti összeköttetéssel rendelkező Hidasnémetibe, valamint Göncruszkára.
1898-ban távírót, majd 1900-ban távbeszélőt telepítettek Göncre. Mindez megkönnyítette a felélénkülő hírlapirodalom, általuk a nagyvilág, az ország információinak érkezését, illetve immár a helyi hírek is gyorsabban terjedhettek.
1869-ben új küldeménytípus jött létre, a kép nélküli nyílt levelezőlap, a 19. század végétől pedig népszerű lett a rövid szövegek küldésére alkalmas, szintén boríték nélkül kézbesíthető képes levelezőlap. A millenniumot követően népszerű üdvözlőlapok ezrei készültek az ország települései utcarészleteivel, látképekkel. Egy sor ilyen, Göncöt megörökítő kiadvány is forgalomba került.
Göncz – Fő utca
Kép forrása: Helytörténeti – és Néprajzi Gyűjtemény
Tűzoltóság
Országosan nagy problémát jelentettek egykor a települések életében, a nem egyszer katasztrofális mértékű tűzvészek. A nád, zsúp, zsindely tetőfedő anyagok mind könnyen gyulladtak, de olcsóságuk miatt a 20. század közepéig elterjedtek maradtak. A tüzet a szél könnyedén kiterjeszthette akár teljes településrészekre is.
A tűz elleni védekezés a 19. században még nem mondható hatékonynak, a településvezetés eredménytelenül próbálta rendeletekkel visszaszorítani a tűzveszélyes építőanyagok használatát. A tűzoltás szakszerű eszközei, a fecskendők az 1860-as években jelentek meg Göncön, emellett csáklyák, horgok, vízhordó edények, kupák is használatban voltak. Nagy előrelépést jelentett a szervezett tűzvédelem kialakulása, az önkéntes tűzoltó egylet létrejövetele.
A korabeli valóságot mutatja a Pesti Hírlap, 1895. május 12. napján megjelent, 17. évf. 129. számában leközölt – Tüzek mindenfelé – című – újságcikke. Melyben Füzy János ev. ref. lelkész úr írja Göncről: „ A pusztító elem d .e. fél 10 órakor ütött ki egy szegény háznál, hol éppen kenyérsütés volt. Alig néhány perc alatt – az orkánszerű szél által élesztve – a lángtenger egy egész városrészt borított el! Mentésről szó sem lehetett!”.
Kiállított tárgyak
- Tűzoltósági fáklya, 20. század eleje – Éjszakai munkálatok és felvonulások alkalmával használták.
- Tűzoltósisak, 20. század eleje – A tűz elleni védelem eszköztára az 1860-as évektől védőfelszerelésekkel, fecskendőkkel, vízszállító kocsikkal bővült.
- A gönci tűzoltók csoportképe, 20. század első fele – Megfigyelhetők a tűzoltás segédeszközei, a háttérben a vízhordó kocsi, létrák, a tűzoltókon sisak, karabiner, kézben jelzőkürt.
Rendvédelem / Law enforcement
A település, 1871-ig fennálló mezővárosi jogállása folytán, önállóan szervezett rendvédelmi erőket a rossz közbiztonsági viszonyok kezelése érdekében. Az éjszakai utcai közrendet a lakosság 18 év feletti férfijai közül beosztott éjjeli őrök tartották fenn 1860-tól, vezetőjük a városrendőrségi kapitány volt.
A csendőrség megalakulása előtt hivatásos rendőr, avagy pandúr is szolgált, a városi fogdát pedig tolonc őrizte. A csendőrség 1881-es megalakulását követően csendőrjárat érintette Göncöt, majd időszakosan működött csendőrőrs is egy szakasszal.
1887-ben alakult meg hivatalosan a polgárőrség, amit a polgárőr testület vezetett és ellenőrzött.
Kiállított tárgyak
- Bazsó Lajos abaújszántói rendőr szolgálati könyve, 1882. – Szolgálati idejét, őrjáratainak helyét, hazautazásai időpontját rögzítették benne. Nappali és esti őrjáratban Göncön, Boldogkőváralján, Hernádbűdön, Gibárton, Boldogkőújfalun, Felsődobszán teljesített szolgálatot.
- Férfi fogda kulcsa
Katonáskodás / Military service
Gönc, sorozási körzetközpont volt, itt gyülekeztek a környező települések behívottjai. A hadba hívás verbuválással, vagy erőszakos befogással zajlott.
1848. április 21-én – forradalmi törekvések nyomán – megalakult a Gönci Nemzetőrség, majd a 9. honvédzászlóaljban harcoltak a gönciek. 1849. februárban küzdelem zajlott a Gönci Ligetnél, és Hidasnémetinél.
Az 1860-as években császári katonaság állomásozott a településen rendfenntartó erőként. 1868-ban létrejött a Honvédség a Császári és Királyi Közös Hadsereg mellett.
A vármegyék életének része volt a katonaállítás, meghatározott korosztályok bevonultatása. Gönc, a Kassa központú VI. hadtesthez, azon belül a 34. gyalogezredhez tartozott.
Az első és második világháború áldozatai előtt emlékmű és emlékliget, valamint kegyeleti hely tiszteleg.
Kiállított tárgyak
- A császári és királyi közös hadsereg német nyelvű katonakönyve, 1870-es évek – A behívott személy adataival, magyar nyelvű melléklettel.
- Katonaláda 1915-ből, a bevonuló személyes holmija számára – A 19. század végétől 1945-ig használtak ilyen ládákat, a két világháború között kötelező zöld festéssel. Gyakran maga a bevonuló személy készítette.
- Gönci címre küldött levelezőlapok szovjet hadifogolytáborból, 1947.
Ünnepségek / Celebrations
A település életét időről időre felélénkítették az ünnepi alkalmak. Helyi közösség formáló erejük mellett Gönc általuk kapcsolódott az országos kultuszokhoz és reprezentatív eseményekhez, így az ünnepségek nagyobb léptékű, nemzeti öntudatformáló szereppel bírtak a 19-20. század során.
A nagy horderejű ünnepeknek zászlós felvonulás, örömtüzek, harangzúgás, feldíszített házak, ünnepi ebéd, beszédek, előadások voltak az alkotóelemei.
A Gönci Lovas Bandérium
A fiatal férfiakból álló testület bő szárú vászongatyát, sárgaréz pitykegombsorral díszített fekete posztófelöltőt és kiskarimájú kalapot viselt. A 19. század második felétől saját rendezvényeket, például jótékonysági bálokat rendeztek, melyek bevételét szegények segítésére fordították.
Kiállított tárgyak
- Lovas Bandérium rézpitykegombos posztófelöltő, 19. század vége – 20. század eleje
- A Gönci Lovas Bandérium zászlója – A lovas bandérium felnőtt férfiakat tömörítő reprezentatív funkciót ellátó testület volt, ünnepségek alkalmával díszkíséretet adtak. A zászló utoljára 1948-ban, Mindszenty József köszöntése alkalmával szerepelt.
- Zászlószalag, 1901. – A lapos hímzéssel készült ábra, Gönc mezővárosi címerét jeleníti meg. A település ünnepein a zászlóknak fontos szerepe volt, körmenetekben az egyes tömörülések, például ipartársulatok reprezentációs funkcióját látták el. Az ipartársulati zászlók céhes hagyományok alapján készültek.
Infrastruktúra
Gönc rekonstruálható 19. századi külleme, mintegy lenyomata a település egész középkorban fennálló, féltve őrzött mezővárosi státuszának, városias és falusias jegyek egyaránt jellemezték.
A község a mezővárosi jogállás 1871-es megszűnése után sok mindent megőrzött egykori autonómiájából, ez elsősorban infrastrukturális tevékenységek szervezésében, végrehajtásában nyilvánult meg.
Az utak burkolása nem volt elterjedt, csak a járdákat alakították ki kőből, még a legfontosabb utakat is csak kaviccsal szórták, az 1860-as évektől útmester vezette a karbantartást.
A közvilágítás sokáig nélkülözött modernizációs vívmány volt, 1898-ban például csak a városháza előtt világított négy lámpás, az áramszolgáltatás 1933-ban indult meg a Gibárti Elektromos Művektől.
A lakosság a 19. század során viaszgyertyás lámpásokkal világított, majd, pedig gyáripari termékként az 1950-es évekig elterjedt maradt a háztartásokban a petróleumlámpa.
Kiállított tárgyak Útadó jegyzőkönyv, 1892. – Az útadót fele részben munkával is kiváltható volt. Az utak besorolását, fenntartását, karbantartását az 1890. évi I. törvénycikk szabályozta
Helytörténet évszázados távlatból
A vasút
Magyarország újkori történetének jelentős fejleménye a vasúthálózat kiépülése. 1860 augusztusára kiépült a Pest – Miskolc – Kassa vasútvonal, Gönctől mintegy háromnegyed órányi szekérút távolságra létesült indítóház.
A környékbeli települések anyagi hozzájárulásával épült ki 1909 szeptemberére a Szerencs – Hidasnémeti, Göncöt is érintő helyi érdekű vasútvonal. Kiépítésének oka, a személy –és teherforgalmi igényen túl, az 1889-től működő szerencsi cukorgyár nagy alapanyagigénye, továbbá a filoxéra okán elpusztult szőlőállományból adódó kereskedelmi kiesés, amit a hegyaljai áruforgalom vasúti élénkítésével próbáltak kompenzálni.
Kiállított tárgyak
- Bakterlámpa, 20. század első fele – A tolatások, vágányellenőrzések, egyéb vasutas éjszakai munkák jelző –és világítóeszköze.
- Üvegezett, lécvázas, gyertyás istállólámpa, 19. század második fele.
Oktatás
A reformáció kálvinista irányzatának köszönhető, hogy a 16. században színvonalas középfokú, hatását illetően a település határán messze túlmutató oktatás folyt. Az oktatás sokáig kötődött az egyházakhoz, amit a tananyag is tükrözött.
1712-től 1784-ig csak katolikus iskola működött, az újraéledő református egyház oktatásának elsősorban helyi szerepe volt. A gönci református iskola épülete a későbbiekben a mai Károlyi Gáspár Bibliamúzeum épületében volt, amelyet Csáky Antal szepesi főispán is támogatott.
A katolikus iskola a 19. század elején új épületet kapott a tűzvész által elpusztult régi helyett. Elemi oktatás folyt, ami írás, olvasás, számolás, egyházi énekek, szövegek tanulásából állt. Tartós problémának bizonyult, hogy a mezőgazdaságból élők gyermekei munkaerejére a mezei, szántóföldi munkák idején szükség volt, így az év jelentős részében nem tudtak tanulni, dolgozniuk kellett.
Az Eötvös József – féle tanügyi reform hatására minőségi javulás kezdődött a népoktatásban, a tananyag kibővült természettan, történelem, földrajz, testgyakorlás, polgári jog ismereteivel, a taneszközök gyarapodtak, az oktatási körülmények javultak.
Göncön 1895-ben megnyílt az óvoda. A két világháború között megnövekedett az iskolába járók száma, a tananyag pedig tovább bővült.
Kiállított tárgyak
- Miskolcon képzett gönci tanító elismerő oklevele, 1853.
- Iskolai tankönyv – Arany János: Buda halála kötet a 19. század végéről
- 1889-es kiadású természetrajz tankönyv
- Abakusz, 20. század első fele – Gyermekek oktatási eszköze a számolás elsajátításához
- Pala írótábla, 20. század első fele – Használata az oktatásban 19. század eleji elterjedése után tömegessé vált, egyes helyeken 1945 után is megmaradt. A papír árának csökkenésével szorult háttérbe.
Gönc társadalma
Gönc társadalmi tagozódásának jellegzetessége az iparosok és nemesek nagy létszáma volt. Az iparosság fontos, de nem uralkodó szerepet töltött be, a döntő megélhetési forma a szántóföldi művelés, illetve az állattartás volt, amit kiegészített a szőlőtermesztés, a kertészeti kultúra és az erdőgazdálkodás. A kézművesek iparűzésük mellett foglalkoztak mezőgazdálkodással, bortermeléssel.
A Hernád – völgy lakosságának pusztán egy százaléka volt nagy- és középbirtokos, tíz százalék középparaszti, a mezőgazdasági munkás és cselédnépesség aránya viszont nyolcvan százalék volt.
A 19. század utolsó harmadában Gönc társadalmában a kereskedők és iparosok nagyobb arányban voltak jelen, mint a környező településeken, ez az egykori mezőváros szerény mértékű polgárosodását jelzi.
Views: 5