A hátsóház vagy kis szoba –a háromosztatú tájház lakószobája, mérete a ház alapterületéhez viszonyítva kicsi, mégis ebben a helyiségben több generáció lakott együtt. Berendezése viszonylag egyszerű, a tisztaszobához képest kevésbé hivalkodó, leginkább paraszti tárgyi környezetet reprezentál. A kor emberéhez kapcsolható módon a falusi enteriőrökben általában a hátsó szoba funkcionális bútoraira az átlós elrendezés a jellemző.
Egykori íratlan szabály, amennyiben új asszony kerül a házhoz, bútoraival berendezik a tisztaszobát, a régi bútorok pedig a hátsóházba kerülnek. A Gönc környéki szokásjog engedékeny volt abban a tekintetben, hogy a család férfi tagjai számára is lehetővé tette a házban alvást, annak ellenére, hogy a 19. században – vidéken – a felnőtt férfiak elsősorban gazdasági épületekben, istállókban aludtak. Érdekesség, hogy az újdonsült házasok alvóhelye bizony nem egyszer a házhoz tartozó fűtetlen alvó kamra volt.
Az idősebb generációkra az ülve alvás hagyománya jellemző ezen a tájegységen. Ennek a gyakorlatnak a hátterét népi hiedelemvilág, babona adja. A jelenlegi ágyméretnél rövidebb ágyak elsősorban az ülve alvás gyakorlatához igazodtak, méretüket nem indokolja az a feltevés, mely szerint elődeink alacsonyabbak lettek volna, mint a kor embere.
A térségben előfordult a ruhában alvás, mivel éjjelente tettek-vettek őrjáratot tartottak a ház körül. Annak ellenére, hogy a hátsó szoba mérete szűkös, a több generációs család ésszerűen használta ki a teret, mivel az idősek a lócán ülve, a szülők az ágyon ülve, ahol több gyerek volt a kicsik széthúzható ágyakban pihentek, lábast fekve egymásnak.
A kisszobában megtekinthető a Göncön készült asztalágy, ami páratlan néprajzi értékkel bír. Kiemelt figyelmet érdemel a fából készült népies csizmahúzó – a fakutya – mivel szóláshasonlatok kapcsolódnak hozzá. Egykoron az eszköz tátott szájra emlékeztető ágai közé tették a csizma sarkát, innen ered a „röhög, mint a fakutya” népi kifejezés.
A magyar paraszti életforma számos érdekességet rejt, gazdag szimbolikával rendelkezik, amit nemegyszer a tárgyi környezet mutat be leginkább.
A Huszita Ház Mátkája
Muzeális értékű tárgyak
- Fiókos – kenyeres konyhaszekrény, 19. század eleje
- Pad/Karos láda, 20. század eleje
- Felvetett ágy, 19. század eleje
- Gúnyatartó – rúd, 19. század eleje
- Asztalágy, 19. század eleje
- Rámás csizma, 20. század eleje
- Fakutya, 19. század eleje
- Katonai emléklap – Szolgálati időm emlékéül – Leitner M. és Fia. Budapest 1917.
- Esküvői képek, 20. század eleje
Views: 4