A tájház nagy becsben tartott első szobájának neve, első ház vagy tisztaszoba, ez a helyiség a ház büszkesége, egykori gönci szőlőművelő paraszt-polgár tulajdona. A korabeli szokásjognak megfelelően mindig az utcára nézett, ünnepnapokon és vendégek fogadásakor használták.
A tisztasága kiemelt figyelmet kapott, mivel rendezettsége nagyban jellemezte a családot, reprezentatív funkciója leképezte a család anyagi jólétét. Elrendezése, bútorzata tájegységenként szigorú szabályokat követ. Ez a díszes rendezett tér, a falusi enteriőrben a tisztaság és ünnepélyesség szimbóluma. Elsősorban módosabb parasztházak részét képezte, megjelenése Magyarországon a 18. század tájára tehető, szegényebb térségekben, ahol pusztán egyetlen lakószoba kialakítására volt lehetőség elterjedése nem jellemző. Reprezentatív tér, ahol a család féltve őrzött tárgyai, legkedvesebb emlékei kaptak helyet.
A Huszita Ház tisztaszobájában szent sarok került kialakításra, ahol helyet kap a házi oltár, és a faragott feszület szentképekkel. A különleges enteriőrből nem hiányozhat a magasra vetett ágy, amiben csak kivételes esetekben aludtak, nagy tiszteletnek örvendő vendéget, esetleg állapotos asszonyt fektettek le benne. Sok helyen ez a fekhely szolgált ravatalként is. A tájegységre jellemző a dunnák magasra polcolt elhelyezése, letakarása.
Az autentikus környezetben megelevenednek a legendák, a házban lakó személyek fotói, történeteik – borkereskedelem, földműves lét, polgárosodás, házasság, hozomány, aranyláz – szinte élő történelem.
A tisztaszoba bútorzata
Ácsolt asztal, 19. század közepe – Középkori eredetű bútortípus, keményfából, szög nélkül összeácsolt un. „kamarás” (fiókos) asztal.
Csempekályha, Hegyalja (Tállya) 1820. körül – A 18 – 19. század nemesi kúriák, polgárházak lakószobáinak jellegzetes és reprezentatív berendezési tárgya a mitológiai jelenetekkel díszített kályha.
Olajnyomatok, 19. század vége – A vásárokban árult szentképek a katolikus paraszti – mezővárosi otthonok legáltalánosabb faldíszei. A képeket sokszor a bútorok külsejéhez igazodó furnéros rámával keretezték.
Egyajtós szekrény, 19. század vége – A szekrény a nemesi – polgári enteriőrök bútordarabjaként került be a mezővárosi paraszt – polgár lakáskultúrájába. Az esztergált oromdísz is a polgári bútorokat idézi. A paraszti tárgyi környezetben a ruhákat ládába vagy rúdon – fogason tartották.
Vásározó láda, 18. század vége – Vasveretes, míves kovácsoltvas pántokkal megerősített és díszített láda, a kereskedők kocsijuk hátulsó részén szállították benne a féltve őrzött áruikat a vásárokra, távolsági kereskedésre.
Falióra, 19. század vége – A 19. században jelenik meg a mezővárosi lakószobákban, módos parasztlakásokban az óra, amely megelőzőleg ismeretlen a paraszti tárgyi környezetben. Az esztergált díszű falióra jól illik a hasonló bútorokhoz.
Komód, 20. század eleje – A paraszti ládát a 18. századtól váltja fel a nemesi – polgári lakáskultúrából átvett fiókos komód, melynek paraszt – polgári változatán a furnérozást festéssel utánozták. A láda a kamrába szorul ki.
Szentkép – szekrényke, 19. század vége – A búcsúkból hozott apró szentképeket őrző faliszekrény esztergált díszeivel, festésével a parasztpolgári bútorokat tekinti mintának. Így nemcsak a katolikus vallás fontos szakrális tárgya a lakószobában, hanem bútordarab is.
Varróasztalka, 20. század eleje – Nemesi és polgári lakásbelsők jellegzetes bútora volt a női munkát kiszolgáló és reprezentáló fiókos varróasztalka. Innen került át a mezővárosi polgári tárgyi környezetbe.
Álkomód/Ládakomód, 19. század eleje – Jellegzetes mezővárosi bútortípus, az ősi paraszti ládát mintegy elrejtették a komódot imitáló előlappal. Csak a legalsó fiókja valódi. Festése a furnér erezését utánozza.
Tükör, 19. század vége – Furnérozott és esztergált, faragott díszű tükör, polgári ízlésű bútorok kiegészítő eleme.
Láda, 19. század eleje – A láda a legáltalánosabb paraszti bútortípus. Az eredeti virágos festett ládára esztergált díszeket erősítettek és később barnára festették.
Olajnyomat, 20. század eleje – Vilmos császár és családja.
Olajnyomatok, 19. század vége – Az 1848-49 –es polgári forradalom és szabadságharc emlékét, kultuszát a magyar falusi-mezővárosi lakószobák berendezésében a 19. század végén sokszorosító eljárással készült és a vásárokban árult olajnyomatok reprezentálták – „Talpra magyar”, „A tizenhárom aradi vértanú”, „Megadjuk Kossuth Lajos a képviselőház ülésén”.
Pad/Karos láda, 20. század eleje – A paraszti lakáskultúra egyik legáltalánosabb ülőbútora. Az ülőke felnyitható, ládaként szolgál. Karfája esztergált, a polgári bútorok díszítő- technikáját idézi.
Ebédlőszekrény, 19. század eleje – Puhafából (fenyő) készült két részes jellegzetes mezővárosi bútordarab, amely a hagyományos paraszti lakáskultúrából hiányzott. Az ünnepi étkezéshez való díszesebb edényeket, emléktárgyakat tartották benne.
Views: 11